A Buchenwald Emlékhely és Alapítvány vezetősége a tábor felszabadulásának 65. évfordulójára kegyeleti megemlékezést szervezett. Az április 10-13. közötti rendezvényekre az egykori foglyok mellett meghívták a Szövetséges Haderők azon katonáit is, akik részt vettek a foglyok életének megmentésében és Weimar város felszabadításában.

A foglyok népesebb csoportjai a volt Szovjetunióból, Izrael­ből, Lengyel- és Franciaországból érkeztek. A négy nap szép színfoltja volt a francia hadsereg tiszti köteléke csapatzászlóval.

A rendezvény mottója a Buchenwaldi Eskü volt, amelyet az életben maradt 21 ezer Háftling közül a még mozogni tudók mondtak el az Appellplatzon 1945. április 19-én. Az Eskü egy mondata most német és angol nyelven szálláshelyünk, a Hotel Elephant (Hitler kedvenc weimari szállodája) főbejárata fölött egy transzparensen volt kifüggesztve: „.. ."Célunk a szabadság és béke új világának felépítése..."

Sokak szerint a 65 éve megfogalmazott Eskü szelleme még ma is aktuális!

Bennem élő kép buchenwaldi első fogadtatásomról: 1944. jú­nius elején Birkenauból érkező ezer fős csoportunkat a rámpától az Appellplatzig kutyás SS sorfal verte végig. Most, évtizedek múltán az új Németország állampolgárai, az Emlékhely mun­katársai és önkéntes segítőik fogadtak szívélyesen, és segítették négy napos ittlétünket. Többször voltam már Buchenwaldban, de a mostani egész miliő minden eddigin túltett. Van, aki szerint ennek az oka: „lehet, hogy a 70. évfordulóra már nem lesz, akit meghívjanak..."

10-én az IKBD (Buchenwald-Dora és Táborainak Nemzetközi Bizottsága) rendezvényén vettem részt. Az ülésen elhangzott több bejelentés közül csak egy igen fontosat: a Nemzetközi Táborbizottságok vezetőinek értekezletén elvetették azt a kísér­letei, amely a kommunizmus áldozataira való emlékezést össze akarta mosni a nácizmus áldozatairól való megemlékezéssel.

Délután a weimari városházán ünnepélyes keretek között írás­ban örökítették meg az IKBD csatlakozását a volt KZ emlékét ápoló, segítő Buchenwald Egyesülethez.

Este Thüringia Szabad Állam miniszterelnök asszonya, Christine Lieberknecht adott fogadást a katonaveteránok, Háftlingek és vendégek tiszteletére. Itt tüntette ki a Thüringia Szolgálatáért Éremmel az IKBD elnökét, Bertrand Herzet és Floreal Barriert.

Április 11-én, az évforduló napjának reggelén a francia tiszti kötelék és a francia Háftlingek közösen tisztelegtek a Nemzetek Útján a francia nemzeti emlékoszlop előtt.

A központi emlékünnepségre a nemzetek zászlóival övezett egykori Appellplatzon került sor. Németek és külföldiek, egyének, családok és csoportok ezrei gyűltek össze virágokkal, koszorúkkal, többen nácizmus ellenes transzparensekkel.

A foglyok népesebb csoportjai a volt Szovjetunióból, Izrael­ből, Lengyel- és Franciaországból érkeztek. A négy nap szép színfoltja volt a francia hadsereg tiszti köteléke csapatzászlóval.

Az IKBD elnökének és a tartomány kultuszminiszterének megnyitója után Thüringia Szabad Állam miniszterelnök asszonya köszöntötte a megjelenteket, majd prof. Dr. Norbert Lammert, a Bundestag elnöke emelkedett szólásra. Nagysikerű ünnepi beszédéből csak két gondolat:

-az itteni szörnyűségeket 65 év után sem lehet meg nem történté tenni, sem elfeledni, ezekből tanulnunk kötelező;

-   emlékeznünk, emlékeztetnünk és okulnunk kell, mert nem csak népünknek, hanem a világnak is felelősséggel tartozunk. A mai nap egy fontos alkalom, hogy nemet mondjunk a feledés­nek. .. \

A beszéd után Jorge Semprun volt Buchenwald-Háftling és egy, az Emlékhelyen dolgozó amerikai önkéntes, Rebecca Rinar szólalt fel, majd Weimar város és megye vegyes kórusa adta elő a Buchenwald Lied-et.

Ezt követően a diplomáciai testületek képviselői, az egykori Háftlingek, a katonaveteránok, az ünnepségre megjelent szer­vezetek és személyek helyezték el a kegyelet és megemlékezés koszorúit, virágait, és hajtottak fejet Buchenwald 56 ezer ál­dozatának Emlékmüvénél. Aki nem hozott magával virágot, szegfut, rózsát kaphatott...

Az Emlékmű, egy, az Appeilplatz talajára épített, kb. négy négyzetméter nagyságú fémlap, közepében ötven ország neve látható, amelyek polgárai Buchenwald foglyai voltak. A fém­lapot állandóan 37 Celsius fok testhőmérsékleten tartják.

Az Ettersberg-hegy klímája mit sem változott, most is a régi volt: 6-8 fok, 60-80 km/órás széllel. Vendéglátóink a meghívottakat fűtött - egyik oldalán nyitott - sátrakban helyezték el, a székekre plédeket biztosítottak.

A turisták, egyéni és csoportos zarándokok a rendkívül kellemetlen idő ellenére is kitartottak a rendezvény végéig.

Mint évtizedek óta, most is sok német és külföldi tartja kegyeleti, társadalmi kötelezettségének a Buchenwald Em­lékhely felkeresését - mintegy zarándokhelyként - különösen az évfordulók napján.

A koszorúzás után a zsidó áldozatok emlékművénél izraelita istentisztelet keretében Kádist és Él molé rachamim-ot mond­tunk közösen.

Az elvonuló tömeg megtekinthette a volt tábor területén a bunkert, a krematóriumot, a múzeumot és az egyes nemzetek barakkjai helyén lévő emlékköveket, táblákat.

A meghívottak egy része a Glockenturm-nál is elhelyezte ko­szorúit, virágait. Többen ekkor keresték fel a Nemzetek Útján saját országaik emlékoszlopait.

A harmadik napon az 1943-ban alapított Nordhausen-i Dora KZ évfordulós megemlékezésére utaztunk.

Dora foglyai építették itt a hegyoldalba azt a földalatti hatal­mas tárnát, amelyben a német „csodafegyver", a V-2 gyártása és összeszerelése történt. A föld mélyében kapott helyet a tábor is. Egy év után Dora lett Buchenwald legnagyobb melléktábora. 1944 októberében Mittelbau-Dora néven több melléktáborral és 30-40 ezer közötti átlag fogoly létszámmal önálló táborrá alakí­tották. Több mint húszezer szovjet, lengyel, francia és magyar Háftling vesztette itt életét.

Az ünnepségre a krematórium előtti szoborcsoportnál került sor. Megnyitó után a Mittelbau-Dora Emlékhely vezetője, Dr. Jens-Christian Wagner mondott köszöntőt, az ünnepi beszédet Thüringia Szabad Állam igazságügyi minisztere, Dr. Holger Poppenháger tartotta, majd két egykori fogoly - a Vásárosnaményból elhurcolt, most az USA-ban élő - Lázár Ernő és egy trieszti társa, Dr. Boris Pahor szólalt fel Ezután a Dora ifjúsági Egyesület fiataljai adtak - volt foglyokat alakítva - korhű mű­sort. Az előző napi időjárás itt még esővel „gazdagodott", de a tömeg végig kitartott.

A koszorúzást követően az új kiállítást tekintettük meg.

Németországban az egykori törzstáborok (Bergen-Belsen, Buchenwald, Dachau, stb.) helyén oktatási-képzési központokat hoztak létre. A korszerűen berendezett intézményekben közép­iskolások, egyetemisták százai tanulják, „tapintják" a 20. század történetét, szembesülnek az egykor volt valósággal. Sok fiatal tölti itt tanulással, kutatással szünidejét. Jelentős az itt tanultak alapján diplomázók száma is.

A negyedik napra vendéglátóink megszervezték, hogy a mel­léktáborok volt foglyai felkereshessék akkori „munkahelyeiket".

Egy volt bajtársammal, az Észak-Erdélyből deportált, ma Izraelben élő Lázár Lászlóval és lányával utaztunk el a Zeitz melletti Rehmsdorfba. Itt a lebombázott benzingyár újjáépítése volt a foglyok feladata. A „Wille" fedőnevű KZ egyike volt Buchenwald nagy melléktáborainak, ahol a halálozási arány meghaladta a 80 százalékot.

Találkozásunkra M. Meissner polgármester és L. Czossek helytörténész lakossági fórumot szervezett, amelyre mintegy ötven érdeklődő, köztük a körzet országgyűlési képviselője jött el. A három órás kötetlen beszélgetés után megkoszorúztuk a volt táborunk előtti emlékkövet.

„Wille" kiürítésének 65. évfordulója napján a Bundeswehr Leipzigi Helyőrségének díszalegysége tartótt - katolikus tábori lelkészük közreműködésével - kegyeleti megemlékezést, majd koszorúzott és tisztelgett a KZ áldozatainak emléke előtt.

Rehmsdorfból bajtársam édesapjának Altenburgban lévő örök nyughelyét kerestük fel és helyeztünk el rá virágot és köveket. Az egykori tömegsír fölé szép márvány obeliszket emeltek, amelyre - azonosításuk után - felvésték az áldozatok adatait. A tömegsír ápolt, koszorú és virág borítja.

Két rövid részlet Buchenwald 1937. júliusi megnyitásának 70. évfordulóján, 2007-ben kiadott Weimari Nyilatkozatból:

A buchenwaldi koncentrációs tábor volt foglyainakfelhívása Weimar város polgáraihoz:

„ (...) Mára már sokan eltávoztak közülünk az élők sorából, s velünk együtt feledésbe merül majd a nemzetiszocializmus ter­ror-uralmának élő emlékezete. (...) Egyre jobban, mint valaha, nyugtalanít bennünket az a kérdés: ki beszél majd a nácik bűn­tetteiről, ki száll szembe majd a neonácikkal, a demokrácia és az emberi méltóság megsértőivel? Ki beszél és harcol majd a nevünkben, ha mi már nem leszünk? (...)

Weimar város képviselőinek nyilatkozata a buchenwaldi kon­centrációs tábor egykori foglyainak:

(...) Mindig teljes erővelfogunk küzdeni a nemzeti-szocialista eszme, a fajgyűlölet és az antiszemitizmus ellen. Tudjuk, hogy az emberi jogok, a szabadság és a demokrácia nem magától értetődő dolgok, hanem ezeket napról napra újra kell élni és újra kell védeni."

Kovács László